Mentsünk meg egy Mi-24-est!
Get Adobe Flash player

Helikoptermentés BHHE módra

Hogyan lett és mi lesz vele? Beszélgetés Balogh Ákos főszerkesztővel egy Mi-24-es helikopterről

Szerző: Juhász Andor

Mostanában többször olvashatunk az lhsn.hu weboldalon egy selejtezett Mi-24 D harcihelikopter ügyéről, amit Ti felkaroltatok. Miről is szól ez pontosan?

„Egészen pontosan arról szól, hogy nem csupán felkaroltuk egy selejtezett helikopter ügyét, hanem hosszú hónapok megfeszített munkájával, és egyeztetésekkel adományba kaptunk egy igazi Mi-24D harcihelikoptert 110161-es gyári számmal, ami egykoron az NDK-ban szolgált és ’95-ben került Magyarországra a Magyar Honvédség tulajdonába, de itthon egy percet sem repült. Bár hatástalanítva van és szörnyű az állapota, de mégis egy igazi kincs számunkra.”

http://lhsn.hu/wp-content/uploads/2013/04/DSC_0084.jpg

Tehát lett egy saját tulajdonú helikopteretek?

„Igen, bár jelenleg jobb úgy fogalmazni, hogy helikopter formájú alumínium lemezek, hiszen nagyjából egy üres és szétvágott sárkányszerkezetről beszélhetünk, értéke közel sincs egy valódi helikopterhez és a helikopter funkcióját sem tudja betölteni… Átlag ember szemében ez még alumínium árban sem ér semmit, hiszen egy annyira speciális magnéziumos ötvözetből készült, amit a MÉH telepeken át se vesznek, ránézésre kiszúrják… Az egész országban egy cég foglalkozik ilyen anyag hasznosításával. Azért, mint lelkes helikopterrajongók mi is „helikopternek” nevezzük, a mi kis madárkánkat.”

Érthető… Na de kezdjük a történetetek elején! Miért kellett nektek ez a helikopter és ki volt az a nagylelkű, aki csak úgy adott nektek egy gépet?

„A történet eleje nem most kezdődött, nem is pár hónapja, hanem már a weblap létrehozása idején – lassan 4 éve – is történet volt már. Az eredeti alapgondolat és cél az volt – és az is – , hogy összegyűjtsük és megőrizzük az utókornak azokat a magyar katonai helikopteres repüléshez köthető relikviákat, gépalkatrészeket, amik kikerültek a honvédség rendszeréből valamilyen módon gyűjtőkhöz, régiségkereskedőkhöz vagy éppen nyugállományú katonákhoz, akiknek már csak útban van. Csak egy példa: vannak, akik az aktív idejükben elismerésként, emlékként pl. farokrotor lapát metszetből készült emléktárgyat kaptak. Egy ilyesmi tárgy egyrészt, mint relikvia is értékes számunkra, másrészt pedig segít bemutatni, megismerni a helikopterek felépítését, működését. Tehát az hogy most lett egy helikopterünk ennek a gondolatnak és gyűjtőtevékenységnek is köszönhető.”

20130809-DSC_0858-2

És minek köszönhető még?

„Például annak, hogy a honvédség elindította néhány éve a KatonaSuli Programot ami a fiatalok honvédelmi nevelését, a katonai pályára irányítást célozta meg, ebből pedig az a gondolatunk támadt, hogy miért ne segítenénk ezt azzal, hogy az összegyűjtött tárgyakból és a weboldal anyagából összeállítunk egy igen változatos és sokrétű kiállítási anyagot amit elviszünk városi kiállítótermekbe, középiskolai vagy egyetemi nyílt napokra, hogy a civil fiatalok megismerhessék, megkedvelhessék a katonai helikopteres repülést, kedvet kaphassanak a katonai pályához?

http://bhhe.hu/wp-content/uploads/2013/06/kiall-1024x736.png

Iskolába vinnétek a helikoptert is?

„Nem! Természetesen nem. Létrehoztunk egy egyesületet a weboldal üzemeltetési költségeinek átvétele és a hivatalos háttér megteremtése céljából, továbbá természetesen a helikopteres repülést kedvelők összefogása érdekében. A bejegyzési folyamat ideje alatt pedig kapcsolatba kerültünk több olyan helyi civil társadalmi egyesülettel, akiknek hasonló a céljuk, de már előrehaladottabb, tervezettebb formában, alapfeladataikból adódóan van egy jól felépített stratégiájuk és elképzelésük a honvédelmi miniszter által elvárt feladatok segítéséhez, együttműködésben a Veszprém Helyőrségben Települő Katonai Alakulatokkal, mint a Honvédelem Érdekében Tevékenykedő Civil Egyesületek.

A MATASZ Veszprém Megyei Szervezte Juhász János „Juci’bácsi” nyá. rep. alezredes vezetésével megtervezte és a katonasággal, közös erővel beindította a Honvédelmi Szakköröket több veszprémi középiskolában is viszont nekik is vannak nehézségeik.

Többek között nincs saját fixen berendezhető szakkabinetük, előadótermük, és a saját tulajdonú oktatóanyag is elkél. Egyeztetéseket követően arra jutottunk ezekkel az egyesületekkel és a honvédséggel is, hogy célszerű lenne közösen egy olyan többcélú egyesületi üzemeltetésben lévő objektum létrehozása, ami segítené a közösségi célt is, az egyéni egyesületi érdekeket és a hosszú évek óta nem létező méltó emlékhely hiányának pótlását is, a magyar katonai harcihelikopteres repülés bölcsőjének, a 2004-ben haderőreform keretében felszámolt MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednek. Ez nem más volna, mint egy veszprémi mini Haditechnikai Park, Kiállítóhely és Szakkabinet. Ide elhelyezhető volna megfelelő speciális szakanyag, és a helikopterünk is, mind oktató, mind múltidéző célból. Nem mellesleg pedig hozzájárulhatna akár Veszprém turisztikai látványosságaihoz is. Ez pedig egyezik a mi elképzelésünkkel is…

Az elképzelésetek ötletes, de honnan lenne forrás minderre? Lenne elég anyagotok berendezni egy múzeumot?

A kérdésed jó! Van a dolognak egy jó és egy kevésbé jó oldala. A jó az, hogy sikerült egy helyi használaton kívüli honvédségi ingatlant kiszemelni, ami egyrészt közel lenne a veszprémi MH HKNyP 3. Toborzó és Érdekvédelmi Központ intézményéhez, másrészt van rajta egy romos épület és van egy hatalmas udvara. Emellett az egyesületek rendelkeznek rengeteg szakanyaggal, ami kedvezményes áron vásároltak meg HM cégek segítségével. Tehát összességében, hogy a terv beinduljon, nem kellene olyan egetverő összeget ráfordítani. Sőt… Viszont a helyi katonai alakulatok lelkesedésével és lehetőségeikhez képest nyújtott segítséggel ki is merül a honvédség támogatása. Itt a baj!

Hdt000_2012.12.136

Az ingatlan honvédségi célokat szolgáló hasznosításához, térítésmentes, vagy épp kedvezményes bérleti díjú használatba vételéhez a Honvédelmi Minisztérium és a honvédelmi miniszter engedélyére volna szükség.

Kerestük is ugyan őket hivatalos formában, de sajnos egy bürokratikus útvesztőbe keveredtünk. Hosszú több hónapos várakozás után kiderült, hogy gyakorlatilag semmit nem csináltak a kérelmünkkel, az ingatlan hasznosításáról egy szó nem esett válaszukban, annál inkább kihangsúlyozták, hogy ne számítsunk tőlük semmire. Se pénzre, – amit nem is kértünk mondjuk- se pedig inkurrens szakanyagra – ez is csak említés szintjén került bele a kérelembe, mint későbbi lehetőség -, mert bizony azok gyorsított eljárásban kerülnek eladásra az utolsó csavarig. Tehát azt látjuk, hogy miniszteri elvárás van a „KatonaSuli” Program megvalósítására, de semmilyen háttér nincs biztosítva ehhez, még csak a szándék sincs meg, sem a honvédség, sem a segítő szándékú civil egyesületek irányában. A HM részéről most a sportos életmódot a fiatalok számára előtérbe helyezendő „Honvédelmi Kötelék” tevékenységi formációt favorizálják mint új HM „know-how”-t. Ez kicsit a régi MHSz-re hasonlít. A sportos életmód persze szintén fontos, de nem szabadna elfelejteni, hogy a „KatonaSuli” Program is az Ő találmányuk, aminek az anyagi és technikai háttere sem bővelkedik a központi elosztásból. Tehát még be sem fejezték az egyik dolgot már belevágtak egy másikba. Még a Hadtörténeti Intézet és Múzeum is elutasítóan nyilatkozott bármiféle eszköz kihelyezését illetőleg a megálmodott parkba, ami közösségi célból jönne létre bevételszerzés nélkül…

Sajnos egyelőre úgy néz ki, hogy a másik tervezett helyünkre a Városi Művelődési Központ (VMKK) EU-s pályázatba sem került bele a szakkabinet kivitelezése pedig a kérelmükre benyújtott tervünk is van a volt HEMO felújítása kapcsán.

Mindezek ellenére nem vagyunk elkeseredve, mert van elegendő szakanyagunk, és lelkesedésünk, csak nagyon nem tetszik a hozzáállásuk. Nem hagytuk annyiban a terüethasznosítás dolgot sem, új engedélykérést küldtünk egy másik HM főosztály számára, aki talán illetékesebb, tőlük még választ várunk.

Érdekes… Visszakanyarodva a helikopterhez és egy előző kérdés megválaszolatlan részéhez, ki adta nektek ezt a helikoptert és hogyan került Veszprémbe?

Nos, ugye, mint említettem is a honvédség semmivel nem segít, mindent csak elad, így mi egy civil vállalkozótól kaptuk a helikoptert, aki nyilvános értékesítés keretében vásárolta meg a gépeket a honvédségtől, mert a szétbontásukkal ő még hasznosítani tudta őket. Ez a cég a Solar Kft. akinek igazgatója úgy gondolta, hogy lelkes csapatunk megérdemli a „vasat”. A kapcsolatteremtésben pedig a HM EI Zrt. egyik munkatársa segített.

Azt tudni kell, hogy a gépek egésze szétbontva hasznosítható, tehát a cég valamennyi bevételről lemondva adta át a helikoptert a hatástalanítási eljárás elvégzését és az értékesíthető alkatrészek kiszerelését követően, teljesítve egy olyan feladatot, ami inkább lett volna elvárható a honvédségtől, így ez úton is kiemelten köszönjük a Solar Kft-nek!

A helikopter szállítását illetőleg szintén az előzőeket kell elővennem. Egy ekkora tárgyat nem lehet csak úgy elhelyezni a kertben, vagy magánterület kell, amiért hatalmas bérleti összegeket kell fizetni, mert nem a saját tulajdonunk, vagy berakjuk a „saját” múzeumunk méretes udvarára. Ebből kifolyólag az alap elgondolás az volt, hogy kissé rövidebb átfutási idővel és pozitív hozzáállással számolva már hónapokkal ez előtt megérkezett volna kiállítási helyére a gép.

20130710-DSC_0033

De nem ez történt, mikor kilátástalannak tűnt a kérelmezett park engedélye, először a ferihegyi Repülőgép „Skanzenben” gondolkoztunk, mint átmeneti kiállítási hely, mert ugye a vállalkozó telepéről véges határidőn belül el kellett hozni, végül a múzeum mostani zűrös ügyei és tervezett „kilakoltatása” miatt egy ideiglenes telephelyre tettük le a gépet Veszprémben, ahol biztonságban tudhatjuk. A szállításról a weboldalunkon lévő cikkből mindent megtudhattok egyébként.

Milyen állapotba került végül ide a helikopter? Tudnál erről pár szót szólni?

Természetesen! A gép több darabban, hiányosan került Veszprémbe, van olyan eleme, ami oldható kötésnél szakszerűen került leszerelésre, és van olyan is, ami a hatástalanítás végett egyszerűen le lett vágva. Ilyen például a gép törzs részének vége, amiből kb. egy 70-80 centiméteres darab került levágásra, így a faroktartó nem rögzíthető vissza. – Ezt nemzetközi szerződések, mint a CFE – Conventional Forces in Europe (a Hagyományos Fegyveres Erők Csökkentéséről Szóló Szerződés Európában) teszi kötelezővé a rendszerből kivont haditechnikai eszközökre nézve, amit ellenőriznek is. – Tegyük hozzá, hogy a visszaszerelés csak olyan egyszerűen nem valósítható meg, de egy képzett szakemberekből álló csapat erre is tud megoldást, hogyha repülni nem is tud majd a gép, de legalább kiállítási célból egyben lesz. Ezen meglepődni is kár, elvégre, mint mondtam is a harcihelikopteres repülés bölcsőjébe hoztunk vissza egy helikoptert, élnek még itt páran szerencsére a régi csapatból!

Van olyan elemünk is, mint például maga a faroktartó, amibe méretes lyukak lettek vágva a benne lévő alkatrészek könnyebb kiszerelése végett, ezek lemezelési munkákkal helyrehozhatóak lesznek. Sajnos a gépek teljes feldarabolásra vannak ítélve ezért nem számított a gépbarát szétszerelés…

Nagyobb probléma a hiánypótlás… Megint csak a honvédség miatti hosszú várakozást kell megemlítenem, ugyanis még mi vártunk, a gépet a cég bizonyos okokból tovább bontotta. Ami megvolt az is eltűnt, mert eladták – így nincs pl. pilóta ülésünk sem -, de például több műszer és botkormány markolatok is azért tűntek el, mert éjszaka ellopták a gépekből. Mivel ezeknek nem volt értéke a cég számára így feljelentés sem született, viszont mi meg szenvedhetünk gyűjtői körökben súlyos tízezer forintokban mérhető alkatrészek beszerzésével…

20130712-DSC_0055-3

Összességében bár közel sincs jó állapotban a gép, várakozáson felüli az állapota, ugyanis lehetőséget kaptunk a többi szétszerelt gépből kisebb műszerek panelek kiszerelésére, ami nagy segítség volt.

Nekünk már nem az a tervünk, hogy szétszedjük a gépet, mi már csak összeraknánk…

Igen ezt akartam is kérdezni, hogy hogyan tervezitek a kiállítást. Teljesen fel lesz újítva a helikopter?

Teljesen nem, mivel nem szükséges. Bár 18 évig szabad ég alatt rohadtak a gépek egy honvédségi inkurrencia raktárban, belül meglehetősen jó állapotba van a festés. Ezeket kár újrafesteni. Természetesen ahol szükséges ott megújítjuk a felületet, ilyenek a műszerfal panelek, amikről a nagyjavítások során felvitt 3-4 festékréteg pereg le. Állagmegóvás miatt ezeket sem kéne festeni, mert van még rajta elég bevonat, de esztétikailag így nem megfelelő, nem kiállítható. A műszerek berendezések szépen lassan pótlásra kerülnek majd a fülkékben.

A gép kívülről sok és nagy hiányosságokkal küzd. Nincs hajtómű szívócsatorna, főreduktor, forgószárny, farokrotor, faroktámasz stb…

Ezeket pótolni csak ritkán lehet és drága pénzen, így ez majd lesz, ahogy lesz, most amink van, abból rakjuk össze a gépet, amennyire csak lehet.

Ezen felül pedig kívülről biztosan új festést fog kapni a helikopter, hogy milyen mintával az még nem eldöntött. Lehet, hogy magyar festést kap és azt az állapotot készítjük el, mint amibe ’95 után kerülnie kellett volna a magyar rendszerbeállítást követően, ami ugye elmaradt, de az is lehet, hogy a típus üzemeltetése során viselt jellegzetes minták és díszfestésekből készítünk egy hagyományőrző festést.

Hát igen… Ez se nem egyszerű, se nem olcsó mulatság lesz. Mik a tervek az anyagi háttér biztosítására?

Bár egyeseknek furcsa a mai világba ilyet mondani, de van még összetartás, és vannak még jó szándékú emberek. Vannak, akik kétkezi munkával segítenek, vannak, akik pedig a saját tulajdonukba lévő műszerekkel, alkatrészekkel, használati termékekkel – pl. zsírok, olajok – járulnak hozzá az elképzelésünkhöz.

20130719-DSC_0081-2

Ez mind hatalmas segítség, de erre nem lehet lapozni olyan folyamatokat, amik súlyos százezer forintokba, kerülnek majd. A felújítás nem határidős feladat, haladunk majd, ahogy tudunk. Eközben támogatókat keresünk, illetve félretesszük, amit csak lehet. Mikor megtudtuk, hogy megkapjuk a gépet ugyan annyi pénz állt rendelkezésünkre, mint most, de végül csak elhoztuk… Ez a felfogásunk és irányadónk a továbbiakra nézve is. Mindent megoldunk valahogy. Van erre egy jó mondás is: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!”

Akkor nagyon elképzelésetek sincs, hogy mikorra fejeződik be ez a helikoptermentő projekt?

Egyáltalán nincs! Ami a biztos, hogy a gép ki lesz állítva az említett tervekhez igazodva, és hogy fel is lesz újítva, ebből nem engedünk és minden erőnkkel ezen fogunk dolgozni a végsőkig! Viszont fontos megjegyezni, hogy a kiállíthatósági felújításnak nem csak a végtermék a lényege, hanem az, hogy a kedvtelésből csatlakozók is dolgozhatnak a gépen, képzettségüknek és képességüknek megfelelően. Tehát ez a folyamat az egyesületek fő összekovácsolásának a színterévé válhat. Másik oldalról pedig a szintén az együttműködésben lévő egyesületek által kezdeményezett, reményeink szerint mielőbb beinduló Repüléselméleti Diákszakkör gyakorlati „kedvelvevő” helye is lehet a fiatalok számára. Tehát több szempontból is kedvező lehet számunkra az elhúzódó folyamat.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.