Céljaink:

• A Mi-24D harcihelikopter méltó helyen történő bemutatása Veszprémben
• Emléket állítani az MH 87. Bakony Harcihelikopter Ezrednek és valamennyi katonájának
• A helikopter teljes körű felújítása és bemutatása az érdeklődőknek
• Összegyűjteni, megőrizni és bemutatni a különböző hajózó, repülést kiszolgáló szakágak eszközeit, relikviáit amik a katonai helikopteres repülések végrehajtásához szükségesek voltak
• A magyar katonai helikopteres repülés népszerűsítése, társadalmi megítélésének javítása, valamint a honvédség és a civil társadalom közötti kapcsolat erősítése

A helikoptermentő projekt rövid története:

Az lhsn.hu weboldal csapata hosszú hónapok megfeszített munkájával, és egyeztetéseket követően 2013-ban adományba kapta a 110161-es gyári számú Mi-24D harcihelikoptert, ami egykoron az NDK-ban szolgált és ’95-ben került Magyarországra a Magyar Honvédség tulajdonába.

Erre az után került sor, miután a Magyar Honvédség egy civil szakipari cégnek értékesítette a Mezőfalván tárolt több mint egy tucat volt keletnémet harcihelikoptert, megtörtént a darabolással történő hatástalanításuk és kiszereltek belőlük minden olyan alkatrészt, fődarabot mely még valamilyen formában hasznosítható volt.

A hozzánk került “technikai eszköz” nagyjából egy üres és szétvágott sárkányszerkezetként volt jellemezhető, mindössze eszmei értékkel bírt, bír és a helikopter funkcióját sem tudja már betölteni soha többé. Teljesen reménytelen képet festett a gép, átlag ember szemében gyakorlatilag még alumínium árban sem ért, ér semmit, hiszen egy annyira speciális magnéziumos ötvözetből készült, amit a MÉH telepeken át se vesznek. Ennek ellenére csapatunk az első perctől kezdve a feladatot és a lehetőséget látta a sárkányszerkezetben. Az alapgondolat, hogy összegyűjtsük és megőrizzük az utókornak azokat a magyar katonai helikopteres repüléshez köthető relikviákat, gépalkatrészeket, amik kikerültek a honvédség rendszeréből már az LHSN.HU weboldal létrehozásakor – több mint hét éve – is célunk volt, ez irányú tevékenységünk a folyamatos gyűjtőmunka mellett bemutatók és kiállítások szervezésében és rendezvényeken való részvétel formájában is megnyilvánult, de a helikopter átvételével nyerte el végső, mai formáját: visszahozni Veszprémbe egy Mi-24D harcihelikoptert, megőrizni a jövő generációjának, bemutatni azt a ma érdeklődőinek, egyben méltó helyen emléket állítani az egykor Veszprém mellett települt MH 87. Bakony Harchelikopter Ezrednek.

Persze ezidáig és most sem egyenes az út előttünk, kezdetben úgy tűnt, egykori helikopteres szakemberek összefogásával és a Magyar Honvédség hagyományőrző, valamint katonai pályára irányító, honvédelmi nevelő tevékenységével összhangban a helikoptert folyamatosan restaurálva és az összegyűlt szakanyagokból, hasonló célú és kiállítási anyaggal rendelkező civil szervezetekkel együttműködve össze tudunk állítani egy igen változatos és sokrétű kiállítási anyagot aminek mozgatható elemeit el tudtunk volna vinni városi kiállítótermekbe, középiskolai vagy egyetemi nyílt napokra, civil vagy hagyományőrző rendezvényekre, hogy a fiatalok megismerhessék, megkedvelhessék a katonai helikopteres repülést, kedvet kaphassanak a katonai pályához.

Sajnos ez végül a katonai felsőbb vezetés negatív döntéseinek, és az egyes résztvevő civil szervezetek vezetőinek egyéni elismerésének és érdekeltségének elmaradása következtében vakvágányra futott. Az egykori katonák körében is csak alig néhányan kíváncsiak róluk szóló, értük végzett munkánkra.

Az egyesületek közül az lhsn.hu erre a célra alapított, de azóta már megszűnt “Borz” Helikopteres Hagyományőrző Egyesülete megóvta tagsága tulajdonában lévő gyűjteményi tárgyait alap célkitűzésünket szem előtt tartva, sajnos azonban egyes szervezetek elherdálták a nehezen megszerzett szakanyagukat így végleg romba döntötték a közös elképzeléseket.

Ezt követően úgy döntöttünk saját magunk egyedül keresünk megoldást céljaink eléréséhez, ami szintén nem volt könnyű feladat. Sorra akadtunk bele olyan elsőre megbízhatónak tűnő segítőkbe, akikről idő közben kiderült, hogy csupán ők is egyéni hasznot szeretnének húzni a helikopter befogadásával, merthogy csapatunk nem rendelkezik saját tulajdonú telephellyel ahol a technikai eszközt el tudnánk helyezni. A helikopter felújítása az első néhány évben nehezen haladt, két különböző befogadó telephelyre is költöztetni kellett a gépet, ami méreteiből eredően nem könnyű és nem is olcsó feladat volt. Ez gyakorlatilag megkötötte csapatunk kezét és a rendelkezésre álló anyagi források nem a felújításra, hanem az elhelyezés megoldására a szállításokra folytak el, mígnem 2015 tavaszán, jelenlegi helyünkre, a városi üzemeltetésben lévő Laczkó Dezső Múzeum Tanulmányi Raktárába kerültünk, egy határozatlan idejű együttműködési szerződés keretében.

A múzeum segítségével elértük tehát első célunkat, sikerült megfelelő és méltó helyet találni a Mi-24-esnek. Itt már megkezdődhetett a valódi munka a helikopteren, a meglévő és folyamatosan lehetőségeinkhez mérten beszerzett alkatrészekkel elkezdtük a kiállítási célú összeszerelést és felújítást, mely nem csak a külső és belső hiányosságok pótlását jelenti, hanem a helikopter elektromos rendszerének felélesztését, és szimulált működésre bírását is. Ehhez teljesen újra kell vezetékezni a kabinokat, belső tereket, megfelelő áramforrásokat kell gyártatni, hogy minden a legélethűbben és eredeti módon villogjon, kattogjon, zúgjon, búgjon úgy, mintha ez egy működőképes helikopter lenne.

A hosszú távú terveink során a szakmaiságot és a lehető legtöbb eredeti alkatrésszel történő hiánypótlást szem előtt tartva, szeretnénk a helikopter valamennyi hiányosságát pótolni, összegyűjteni “mindazt” ami a katonai helikopteres repülések végrehajtásához szükséges volt, tehát nem csak a helikopter alkatrészeit, hanem a pilóta felszerelésektől, a műszaki kiszolgáló szakágak felszerelésein át, még a repülőtéri fénytechnikákat is, így tisztelegve valamennyi katona előtt akik egykoron a magyar katonai harcihelikopteres repülés bölcsőjében szolgáltak és üzemeltették ezeket a technikai eszközöket.

A felújítási folyamat végén pedig szeretnénk újrafesteni a teljes helikoptert, magyar festést és gyári szám szerinti oldalszámot adni neki, hogy abban a fényében tündökölhessen, amiben az átadást követően tündökölnie kellett volna, ha kedvezőbb döntések után használatba vette volna a Magyar Honvédség.

A felújítás mellett természetesen most sem hanyagoljuk a hagyományőrző tevékenységet és a katonaság, a repülés szeretetének átadását a civilek felé, így a Laczkó Dezső Múzeummal közösen minden évben a Honvédelem Napja alkalmából nagyszabású Honvédelmi Napot rendezünk Veszprémben, civil hagyományőrzők járműveinek, felszereléseinek bemutatásával, és a Magyar Honvédség aktív alakulatainak részvételével, emellett pedig évente több rendezvényen is megcsodálhatják munkánk éppen aktuális fázisban tartó gyümölcsét az érdeklődők.